Katona Nóra 1999 óta SM beteg, így segített sorstársainak a Békés megyei SM Egyesület „Önkéntes segítőhálózat” programjában.

Miért döntött úgy, hogy önkéntes lesz?

Magam is SM beteg vagyok, 1999-ben járás problémákkal jelentkezett nálam a szklerózis multiplex, ezért úgy gondoltam, hogy lelkileg mindenképp tudok segíteni a sorstársaimnak. Nagyon szívesen tettem, és nagyon sok barátra leltem az önkéntesség során.

Milyen elvárásoknak kellett megfelelni az önkéntes-jelölteknek?

A Békés megyei SM Egyesület képzést szervezett, ahol különböző tesztekkel mérték fel a szakemberek, hogy az adott önkéntesnek milyen a hozzáállása a feladathoz, lelkileg elég erős-e ahhoz, hogy segítő legyen.

Az önkéntes képzésen milyen tudásanyagot kellett elsajátítaniuk? Mit tanultak a képzésen?

Az egész napos kurzus során az összes önkéntes-jelölt megismerkedett a betegség tulajdonságaival, tüneteivel, a különböző fázisaival, illetve a kezelési módszerekkel. A szakértők megtanítottak minket arra, hogyan kell kezelni a különböző problémákat. A képzésen mindezeket szituációs gyakorlatokon keresztül, beszélgetések, tesztek segítségével próbálhattuk ki. Az SM betegséggel foglalkozó szakemberek felmérték, hogy kik alkalmasak az önkéntességre, majd, amikor már zajlott az önkéntes munka, a vezetőink akkor is folyamatosan figyelemmel kísérték a munkánkat.

Mi az a feladat, amit az önkéntesek elvégezhettek, mi az, amit visszautasíthattak?

Az önkéntes munka kezdetén minden segítő maga döntötte el, hogy milyen tevékenység elvégzését vállalja el. Volt, aki takarítani is hajlandó volt, mások viszont nem. Én kerekes székes betegemnek segítettem a fürdésben, takarításban is. Járóképes betegemnek többnyire a bevásárlásban, emelgetésben voltam hasznára. Utóbbi beteghez hetente kétszer, míg a kerekes székes betegemhez hetente háromszor jártam.

Mi az, amiben még segíteni tudott a betegeknek? Milyen feladatokat látott el?

A súlyosabb állapotú beteggel gyakran végeztünk gyógytorna gyakorlatokat is. Nagyon jó érzés volt a beteg örömét látni, amikor három hét után újra megmozdultak a lábujjai.

Az önkéntes munka során titoktartást is kellett vállalniuk. Ez pontosan mit jelentett?

A betegekkel nagyon sok mindenről beszélgettünk. Sokat meséltek a magánéletükről, állapotuk alakulásáról, diszkrét információkat bíztak ránk. Amit elmondtak, azt természetesen nem adhattuk tovább harmadik személynek, nem beszélhettünk róla. Ha valami probléma merült fel a betegségük kapcsán - és ha mi erre nem tudtunk rögtön tanácsot adni - akkor azt csak a beteg belegyezésével továbbíthattuk a vezetőinknek, szakembereknek. A betegek és a segítők között egy nagyon szoros bizalmi viszony alakult ki. Nagyon fontos volt a munka során a betegek és a segítők közötti kölcsönös tisztelet, e nélkül nem tudott volna működni az önkéntes munka. Nagyon örülök neki, hogy jó, kellemes társaságok alakultak ki.