Ez a rovat olyan emberek igaz történetét mutatja, akik hosszabb rövidebb ideje SM betegséggel birkóznak. Az első bemutatásra kerülő személy Haubert Péter, akinél 25 éve diagnosztizálták a betegséget.

Nekem viszonylag szerencsém van a betegséggel, mert még mindig többé-kevésbé járóképes vagyok, néhány éve még dolgoztam, utazgattam a szüleimmel a szomszédos országokba síelni, kirándulgatni... - a teljes életet élnek az SM betegek kitétel az már ekkor sem volt igaz-. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor egy kirándulóhelyen csak(!) két métert téved valaki a WC-nél. Én sajnos jártam így. Mert az SM-el gyakran előfordul, hogy a dolgok nem adják ki magukat. Tél volt, és nem volt kellemes a dolog. Bár senki nem vette észre, csak én. Szóval aki azzal jön, hogy az SM-el lehet teljes életet élni, az gondoljon bele az ilyen „apróságokba” is. És akkor az injekciók mellékhatásairól még nem beszéltünk. Amikor az ember az injekció beadása után, hidegrázással megy éjszakai műszakba dolgozni, mert hiába dolgozott egész nap, csak annyi ideje volt, hogy beadja magának az injekciót, és két órával később újra menni kellett. És mondom, én még szerencsésnek érzem magam, mert 25 évvel a diagnózis után, még járóképes vagyok, de az senki nem látja rajtam, hogy vezetni már nem tudok, és nem merek, de „teljes életet” élhetek.