Oláh Rita klinikai szakpszichológussal, az Uzsoki Utcai Kórház Neurológiai osztály munkatársával beszélgettünk arról, milyen segítséget nyújthat egy szklerózis multiplexes betegnek a lelki gondozás.

Nagyon sok beteget megrázz az a pillanat, amikor kiderül róla, hogy szklerózis multiplexben szenved. Mit gondol, mi a teendő ebben az esetben? Mi az, amiben a pszichológus segíteni tud?

Az SM diagnózisa általában ijesztő, félelmetes. A betegek reakciója egyénenként változó: a neveltetés, az előzetes élettapasztalatok, az egzisztenciális háttér, a teherbíró kapcsolatok meglétének vagy hiányának függvényében mindenki a maga módján igyekszik alkalmazkodni az új helyzethez, a tény, hogy ezután egy krónikus betegséggel kell együtt élni, gyakran lélektani krízist okoz. Ebben az állapotban sokan igénylik a pszichológiai támogatást, mert tele vannak bizonytalansággal, félelemmel, gyakran keveset tudnak a betegségről, viszont hirtelen számos kérdés merül fel, pl. „hogyan lesz ezután, tudom-e folytatni az eddigi életemet, miről kell lemondanom?”, „kinek mit mondhatok el?”, „beszélhetek-e a gyerekemmel a betegségemről és hogyan?” stb. Az SM-ben jártas pszichológussal a beteg megvitathatja a dilemmáit, megoszthatja az érzéseit anélkül, hogy – mint a családtagok esetében – rá is tekintettel kellene lennie, életvezetési tanácsokat kaphat, esetleg „idegenvezetőt”, akinek a segítségével biztonságosabban mozog az egészségügy útvesztőiben.

Melyek a leggyakrabban jelentkező pszichés tünetek?

Kezdetben a szorongás természetes reakció a megváltozott élethelyzetre. A tartós és intenzív szorongás ugyanakkor figyelmet érdemel, mert rontja a beteg életminőségét, megnehezítheti az alkalmazkodását. A harag, a düh érzése szinte törvényszerűen megjelenik a betegség –az egészség elvesztése- feldolgozásának folyamán, de a hozzá kapcsolódó lelkiismeret-furdalás miatt nagyon nehéz beszélni róla. Sokszor tapasztalom, hogy megkönnyebbülnek a betegek, amikor megemlítem, milyen sokan emlegetik szemlesütve az egészségesek iránti indulataikat. Gyakori panasz a fáradékonyság, amely a diagnózis ismerete nélkül könnyen minősül lustaságnak, megjelenhet emlékezet- és koncentrációzavar. A depresszió nagyon gyakori SM-ben, nemcsak a beteg, hanem a hozzátartozók életét is megnehezíti. Bár a pszichés tüneteket és azok kezelését még ma is övezik előítéletek, ha a neurológiai osztályon elérhető a pszichológus, szükség esetén a korábban távolságtartó beteg és/vagy családja is igénybe veszi.

Ön szerint mely terápiák a leghasznosabbak? Szükséges esetleg a hozzátartozókat is bevonni a kezelésekbe?

A tanácsadástól a relaxációs módszereken át, a családterápiás ülésig, az egyéni és csoportos intervenciók széles tárháza alkalmazható az aktuális probléma függvényében. A hozzátartozók bevonása nélkülözhetetlen, mert aki krónikus beteggel él, törvényszerűen bevonódik. Én magam azért lettem családterapeuta, mert úgy éreztem, nem tudok hatékonyan dolgozni a családi rendszer szempontjainak figyelembe vétele nélkül.

Mi a tapasztalata, a betegeknek mennyi időbe telik feldolgozni a betegséggel való együttélést?

Nagyon változó, nemcsak az egyéni megküzdő képességek, hanem a betegség jellegzetességei is befolyásolják ezt.  Az SM kiszámíthatatlansága igen komolyan igénybe veszi az alkalmazkodási kapacitást, ráadásul általában az életnek abban a szakaszában alakul ki, amely „fiziológiásan” tele van nehéz döntésekkel, nagy változásokkal, mint pl. a pálya- vagy partnerválasztás, családalapítás, gyermekvállalás.

Kihez fordulhatnak a betegek, ha diagnosztizálják náluk a szklerózis multiplexet, vagy ha egyszerűen csak lelki támaszra van szükségünk? Létezik esetleg olyan lelkisegély-szolgálat, amit kifejezetten SM betegek hívhatnak?

Bár a tapasztalatom az, hogy az SM betegek és családjaik igénylik, esetenként a rácsodálkozás örömével üdvözlik a pszichológus elérhetőségét, a működő szolgáltatások köre korlátozott és esetleges. Vannak civil próbálkozások, de sajnos nem tudok SM specifikus lelkisegély-szolgálatról, ezeknek az igényeknek jelentős része valószínűleg kielégítetlen marad.